Kárász István Csongrád vármegyei alispán fia, Miklós az 1830-as évek közepén feleségül vette gróf Wenckheim Ferenc Henriette leányát, aki a szeghalmi wenckheim uradalom felét örökölte. A házasság után kezdték meg a mai Kárász-kastély építését, mivel addig Henriette, Karolin nővérével az 1810-ben épített úgynevezett D’Orsay-kastélyban lakott Szeghalmon. A kastély több építési fázison ment keresztül. Legelőször a kétszintes, kelet-nyugati hossztengelyű, eredetileg szimmetrikus kora eklektikus épületet középen négy toszkán oszlopos portikusz osztotta két szárnyra.

Az 1870-es évek elején az épület szimmetriáját megbontva Ybl Miklós egy kereszt irányú egységet épített, minek tetején üvegtetős csillagvizsgálót alakított ki. Emeleti részén fogadó és pipázó helyiséggel. Ezt mind az épület belsejéből a folyosókon keresztül, mind pedig kívülről, egy személyzeti ajtó átlépése után csigalépcsőn meg lehetett közelíteni. Az átalakítással egy időben az épület tőszomszédságában egy kétszintes zenepavilont alakítottak ki. A zenepavilon szomszédságában pedig a konyhát, mosókonyhát magába foglaló “cselédlakásokat és raktár” épületet emeltek. Ennek az épületnek érdekessége volt, hogy a Tiszántúlon egyedülállóan U alaprajzú belső fatornáccal építették. Ezzel a kastély életét szinte elkülönítették az itteni munkafolyamatot. Itt lakott a szakács, később a szakácsné és a kocsis. Az épületet annak ellenére, hogy 1984-ben védetté nyilvánították, 1985-ben lebontásra került.

A Vésztői, ma Ady Endre utca felül a gazdasági épülettől kezdődően nyugati irányban haladva romantikus stílusú várfal szerű kőkerítés és előtte téglázott vizesárok húzódott, melyen keresztül két, bástya szerű épülettel, illetve beépített gyalogkapuval ellátott átjárón lehetett a kastélyhoz jutni. A szimmetriai középpontban a “Fehér kapunál” érkeztek hintón és autóval a vendégek, illetve a tulajdonosok. Mivel az árok keleti irányban egészen az útkereszteződésig húzódott, a gazdasági hidat rögtön a kiszolgáló épület mellett építették meg. Ez utóbbit 2002-ben a SPAR áruház gázbekötési munkálatai során bontották meg, a maradványokat fényképfelvétel örökítette meg az utókor számára. A “bástya kapukat” illetve a közöttük húzódó falrészt 1971-ben végleg lebontották, az árkot pedig feltöltötték.

A kastély épületén is számos változtatást hajtottak végre. Mikor az Ybl-szárny épült az eredeti zsindely tetőburkolatot cserépfödémre cserélték le. A 19. – 20. század fordulóján pedig mikor a család végleg Szeghalmon telepedett meg, a tetőzetet manzárd tetősre cserélték és ott a toalettek, fürdőszobák működtetése céljából víztartályt helyeztek el, melyet szivattyú segítségével tápláltak. Az épület földszintjén az ebédlő, a kiszolgáló helyiségek mellett az inas szoba foglalta el a helyet, az emeleten pedig a lakó és vendégszobák kaptak elhelyezést.

A kastélyt 1944. október 7-én felgyújtották, minek következtében a nyugati szárny és a portikusz teljesen kiégett. A leégett tetőzetet a megmaradt Ybl- szárny fölé 1945-ben Kovács János törvénybíró építtette. Az épületben kapott elhelyezést az Igazoló Bizottság és a járási karhatalom helyi szervezete is. A leégett szárnyban pedig internáló tábort létesítettek, ahol 1945-ben ötvennégy személyt őriztek. 1946-ban Dobi István földművelésügyi miniszter az épületet a Református Szigeti Endre Mezőgazdasági Középiskolának adományozta. 1950-re a leégett épületszárny oly mértékben leromlott, hogy el kellett bontani. A megmaradt részben pedig 1954-ben leánykollégiumot hoztak létre, mely feladatát 2001-ig látta el.

Ezután rövid ideig tanári szolgálati férőhelyek és a Gyaraki Bt. Autósiskola oktatóterme kapott itt elhelyezést. 2002-től az épület teljes szerkezeti felújítása megkezdődött, hogy ismét diákotthoni célokra vegyék igénybe. A felújítás 2004. augusztusában fejeződött be és szeptembertől beköltözhettek a diákok. A zenepavilon könyvtár és tanulószobaként szolgál. A kastélyhoz eredetileg közel négy hektáros park tartozott. A parkban számos ritka növényfaj volt megtalálható, közöttük a Mediterránum narancsfája is. A park végében volt a kertészet az üvegházzal, melyet a Berettyótól idáig kiépített fedett vízvezeték látott el. Ennek a szeghalmi néphagyományban elhíresült alagútnak maradványára a parkfelújítási munkák végzése közben 2004-ben bukkantak, mikor az egyik munkás alatt csőlefektetés során beomlott. A kertészet nem csak a kastélyt szolgálta, hanem a járást töves rózsákkal látta el.

A park keleti oldalán a mai Dózsa György utca felől állt az istálló és a kocsiszín. Ez utóbbi 1981-ig a TÜZÉP Vállalat épületfa raktárául működött, ekkor elbontották. A kastély területén kívül, számos épület tartozott a kárász birtokhoz. Az Ady utcán a kastéllyal szemben az intézői lak, a kocsis lakása és a lovászmesteré, a Simay, ma Tildy Zoltán utcán a kertészlak és az asztalos lakott, illetve néhány szolgáló.